KIS MAGYAR BUZGALMI ANZIX – 2.rész

avagy: A „túlszeretett magyarok” főhajtása Palicson

De hogy ne érjen a sokszorosan megigazult vád, hogy csak mocskolódom, minden érv, tartalom, argumentum nélkül, rááldoztam a szombati napom húsz percét, és kimazsoláztam pár idézetet a közelmúltban Palicsra ruccanó szotyola-partizánok szájából, amiket szíves figyelmébe ajánlanék minden drága vajdasági magyar véremnek. Hogy látva lássanak, kifélék is hintik a port a szemekbe. Figyelem!
A citátumok halmaza korántsem teljes, és jobbára csak az elmúlt pár hónapra korlátozódik. Messzebb nem volt kedvem vájkálni, hisz nem érdemes: a fölszínen úszik, ami ott szokott, nem kell érte búvárkodni.

·         Ellenzéki oldalról a parlamenti munkát tavaly ősz óta bojkottáló DK négy független képviselője, köztük Gyurcsány Ferenc pártelnök mellett a liberális Fodor Gábor sem szólalt fel egyszer sem. Magyar Liberális Párt közleménye (2017.12.18.)

Gondolom, a Fodor Gé-pontja mögött munkáló testőr, a szebb napokat megélt Szent-Iványi meg tudja magyarázni néma levente főnökének blazírt magatartását. Ha országos ügy, ha azon kívüli, a Liberálisok egy szem nyafka képviselője rangon alulinak tart mindennemű kommunikációt. Hogy fognak ezek értünk szót emelni bármikor is?

·         Az LMP szerint nagyon fontos lett volna egy kifejezetten női kérdésekkel foglalkozó, érdemi javaslattevő munkát végző hely a parlamentben, de erre a Fidesz miatt nem volt lehetőség. Ezért a mai nappal kilépek az albizottságból. Ikotity István,a Női Méltóságért albizottság alelnöke, LMP frakció közleménye (2017.12.15.)

Szegény Ikotity! A Női Méltóságért albizottság elnevezés már eleve pikáns, de ennek az albizottságnak az alelnökének lenni meg egyenesen ’dignus vindice deo modus’. Vérciki – csak hogy értse a noviszádi Magyar Tápszék friss költésű fészekalja is.

·         A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvényjavaslathoz érkezett jelentések vitájában Ikotity István LMP-s képviselő azt mondta, hogy a szervezet működése, létezése nem segíti a kulturális szereplők közti párbeszédet. Hozzátette: az akadémia kivételezett helyzetét, kiváltságait meg kell szüntetni. (2017.11.13.)

Ehhez értenek. Ami van – azt felszámolni, sóval behinteni. Ha van másik fél, az menten megnehezíti a párbeszédet. Logikus, nemde? Az „akadémia kivételezett helyzetén” jómagam is pislogtam egy ideig. Már majdnem egyetértettem vele. Első blikkre úgy értelmeztem, hogy a jó öreg Nem magyar Tudományos Akadémia krokodilus testületére gondolt, arra a terráriumra, aminek ambivalens megítélése,  hajmeresztő ténykedése az elmúlt fél évszázadban – finoman szólva – nem mindig szolgálta a haza, a nemzet ügyét. És most még úriember voltam.

·         A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezését úgy támogatná 20 milliárd forinttal az állam, hogy valójában saját "olimpiai álmaihoz" találna jó apropót újabb grandiózus költekezéshez. (…)Mostanra úgy tűnik, újabb területen jelzi az egyébként sajnos érthetetlenül hallgatagnak bizonyuló egyházi vezetés, hogy az összeborulásnak is vannak határai. Apró, ám reményt keltő jele ez annak, hogy érdemes szót emelni az egyház és állam hazánkban megvalósuló káros viszonya láttán, érdemes tiltakozni a tarthatatlan állapotok kapcsán.

Ikotity István, az LMP országgyűlési képviselője, Lehet Más a Politika párt (LMP) (2017.09.19.)

A Lehet Mismás Politika ikonikus Ikotitya a jól kipróbált, már ezerszer bevált klerikális reakció rémképét vizionálja éppen, mit ád az ég alapon, egy reverenda alá csapva a megfúrt magyar olimpiával, aminek a kudarcával úgy szeretnek dicsekedni ellenzéki térfélen. Megdöglött a szomszéd tehene mellet a sajátunk is, hurrá! Olyan ez, mintha Mózes azért szorított volna, hogy csapjon össze népe fölött a tenger, hogy utána visszamehessen a fáraó szolgájának. Vagy mintha a mostani magyar ellenzék egyes jelesei pezsgővel koccintottak volna 2004. december 5-én éjfélkor. Bár: ez utóbbi – tartok tőle – meglehetősen életszerű.

·         Szabó Vilmos szocialista képviselő elmondta: szerzett jogokat nem vennének el a határon túliaktól, azonban „a legellentmondásosabb kérdéseket”, például a magyarországi választásokon való részvételüket „tisztázni” kell.

Debreczeni József, a DK alelnöke ezzel kapcsolatban azt mondta: pártjának meggyőződése, hogy – miközben a megszerzett állampolgárság megvonása fel sem vetődhet – a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők választójogát a választási rendszer egészével együtt felül kell vizsgálni. Nem helyes, ha „ügydöntő” szerepük van a magyarországi választás kimenetelében azoknak, akik nem itt élnek – fejtette ki. Gyurcsány Ferenc (…)nem ért egyet azzal, hogy az MSZP vezetése a közelmúltban elnézést kért a határon túli magyaroktól a szocialistáknak a 2004. december 5-ei, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson képviselt álláspontjáért. Az MTI kérdésére Debreczeni József és Szabó Vilmos is arról beszélt, hogy bár különbözőképp ítélik meg a múltban történteket, ez nem került szóba az egyeztetésen. (2013. január 28., HVG)

Szabó Vili régi motoros. Még a kilencvenes évekből emlékszem őkelmére. Olyan súlya van a szavának a pártban, mint az egyszeri tót kamasznak, akinek ha azt mondják, mars ki Jankó, neki ki kell menni.

·         (…) elsőként Szabó Vilmos válaszolt. A szocialista politikus elismerte, hogy pártja nem támogatta a választójog kiterjesztését, de megígérte, ha nyerni fognak, „nem fognak hozzányúlni”. Szabó kijelentését, miszerint az MSZP „nemzeti elkötelezettségű baloldali párt”, amely a realitások talaján közelít a külhoni magyarság helyzetéhez, a közönség soraiban többen kuncogással fogadták. A politikus a kormány támogatáspolitikáját kritizálta, majd a 2004. december 5-i népszavazásra is kitért, mondván „ahol kellett, bocsánatot kértek”. Szabó Vilmos úgy fogalmazott, hibát elkövetni emberi tulajdonság, de az MSZP vállalta, szembenézett és elismerte ezt a hibát, ezért „bárki nyugodtan választhatja a szocialista pártot, nem fog csalódni”. (2010.10.06., Alfahír)

Ízlelgessük ezt a finom kommunikációt: „ahol kellett, ott bocsánatot kértek”. Taníts bennünket etikára, taníts bennünket Szabó mester!

·         Az elnökségi ülést követően Mesterházy Attila pártelnök-frakcióvezető és Szabó Vilmos, az MSZP egyik legsúlytalanabb politikusa, a Táncsics Alapítvány elnöke tartott sajtótájékoztatót, amin hangsúlyozták: nem véletlenül került a kihelyezett ülés éppen Kolozsvárra, mert a magyarság kulturális központjaként számon tartott város önmagában is szimbolizálja az esemény történelmi jelentőségét.

Egyébként Szabó Vilmos volt az, aki egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy az első Orbán-kormány „túlszerette a magyarokat”. (2013. március 27., Demokrata)

No comment.

·         A politikus a választás szomorú eredményének nevezte azt, hogy parlamenti tényezővé vált egy "szélsőségesen nacionalista párt", az Alternatíva Németországnak (AfD).

 Az ő bejutásuknak rossz üzenete van, ugyanakkor látszik, hogy velük senki nem kíván együttműködni, és a Liberálisok bíznak benne, hogy az AfD-t el fogják szigetelni - jelentette ki. (2017.szeptember 25. Szent-Iványi István budapesti sajtótájékoztatója)

Kiszámoltam az ujjaimon. Október-november-december-január. Négy hónap. Napra pontosan ennyi kellett, hogy most az erkölcs bajnoka – Szent-Iványi –, amúgy virtigli demokrataként, szabadelvű világpolgárként egy tálból Magozott Cseresznyézzen a Jobbikkal, amit egy-két éve még a tüchtig gentelmanokból álló AfD-hez viszonyítva is a tahó sovinizmus, a náci eszmék újjáéledésének a hungarista pokolszüleményeként értelmezett. 

·         A határkerítésről szólva a liberálisok külügyi szakpolitikusa (Szent-Iványi István) arról beszélt: építésekor ellenezte azt, de ma már azt gondolja, hogy „van egy szerepe” a védműnek, amíg fennáll a balkáni útvonalon a tömeges beáramlás kockázata, de ha ez elmúlik, a kerítést le kell bontani. (Budapest, 2017. szeptember 19.,Kossuth rádió 180 perc)

„Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem. Köpni kell, phű, köpni kell, phű…” Hirtelen a régi sláger jutott eszembe, a csuda tudja miért… Talán mert újfent megmutatkozott Szent-Iványi polgártárs konzekvens nézetrendszere, tántoríthatatlan elvi-ideológiai alapállása. Körülbelül ennyire tántoríthatatlan szokott lenni a Cines Pista, amikor pénzzé teszi a péntekenként éjjel összeorvhalászott pontyokat.

(folyt. köv.)

Itt olvashatja az 1. részt!
Itt pedig a 3. részt!